A Monoron élő, magát tősgyökeres monorinak valló Topál József tudományos tanácsadó, az MTA doktora, az MTA Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársa. Az általa vezetett csoport a kutyák és gyerekek társas kognitív képességei témakörében kutat.
Hétköznapi ember számára már ez a mondat is olyan távoli, elvont világot sejtet, ahová neki semmilyen bejárása nincs, ennélfogva nem is igen érdeklődik iránta. Pedig, ha kíváncsi lenne, az interneten Topál József nevére rákeresve nem csak az életművével kapcsolatos gazdag anyagra bukkanna, hanem az őt bemutató, különböző portálokon megjelent portrékra is, amelyek közül az Innotékában 2013 decemberében megjelent írás különösen jól sikerült. Megismerhetjük belőle nem csak a Topál vezetéknév eredetét, de azt is, miképpen lett a monori József Attila Gimnázium diákjából biológus, vagy azt, hogyan irányította a véletlen, a szerencse, netán maga a sors Csányi Vilmos professzor közvetlen munkatársai közé, és még sok egyebet, melyek összegzésekor szinte régi ismerősünknek érezzük rokonszenves, tudós földinket.
A fenti portré Topál József szakmai munkáját viszi közelebb a kedves Olvasóhoz. Az általunk közölt, ismert és neves monoriakról szóló sorozat azonban leginkább azt szeretné bemutatni, miért maradnak hűségesek a városhoz ők is, akiknek módjukban állna kényelmesebb, netán divatosabb lakóhelyet választani. Miért éppen Monor? - tettük fel a kérdést ezúttal Topál Józsefnek is.
- Tősgyökeres monori vagyok. Nem csak, hogy innen indulok munkába és ide érkezem, de ötven-egynéhány éve élek ugyanott, ugyanabban a házban - feleli, és tudományos alapossággal, részletesen elmondja azt is, miért van ez így.
Vonattal jár, és bár az ingázásról keveseknek jutna eszébe akár a legcsekélyebb pozitívum is, Topál József a kevesek közé tartozik. Szerinte ugyanis a tömegközlekedés kifejezetten kedvez azoknak, akiknek egyébként kevés idejük akad az olvasásra. Ő maga is szinte csak a vonaton tud szépirodalmat a kezébe venni, de, ha úgy adódik, útközben még dolgozni is lehetséges. Ennél fogva egyáltalán nem bánja, hogy ingázással már annyi időt töltött, mintha többször körbeutazta volna a Földet. Igaz - teszi hozzá – a kutatómunka nem jár kötött munkaidővel, gondolkozni, összegezni, ötleteket lejegyezni otthon is lehet, a kutatás nem légkondis irodához kötött munka. Monor pedig ebben is kifejezetten előnyös tulajdonságokkal bír: csendes, nyugodt, természetközeli. Az a családi házas környék, ahol Topál József lakik, mindenképpen ilyen, lakója pedig – miképpen fogalmazza – annyira vidéki ember, hogy a kertje nélkül elképzelhetetlennek érzi a mindennapjait. Soha eszébe sem jutott elmenni innen.
A kérdésre, hogy ebben a hűségben benne foglaltatik-e az is, hogy ismeri a szeretett várost, és figyelemmel kíséri az életét, mosolygós lesz a hangja, miközben válaszol: hát, az utcanevekkel nagy bajban lenne. Sokat változott Monor az elmúlt években, gyakran elcsodálkozik, mennyi minden van már,ami korábban nem létezett. Leginkább a gyerekei révén szerez tudomást az újdonságokról, a város életében, programjain részt venni nincs ideje. De a régi barátokkal, iskolatársakkal a heti focimeccseket csak nagyon komoly indokkal hagyja ki, mert azok alapértékek közt szerepelnek a fontossági sorrendben. A Strázsa újságnak pedig minden friss számát alaposan átolvassa.
„Biológus vagyok. A kognitív etológiához értek, de az elmeműködéssel foglalkozó viselkedéstudományok roppant sokrétűek. ... Sorsom különös fordulata volt, amikor 2007-ben megszűnt az az akadémiai kutatócsoport, amelynek én is tagja voltam. Egész pályám során az egyetemen dolgoztam, de talán másfél évig voltam egyetemi alkalmazott, egyébként mindig akadémiai státuszban voltam. 2007-ben tehát munkahelyet kellett keresnem. Ekkor kerültem etológusként az MTA Pszichológiai Kutatóintézetbe.
...
„ A fejlődéspszichológiai osztály vezetőjeként a csecsemővizsgálatokban veszek részt. Kollégáim alapvetően eltérő modellekkel dolgoztak, más nézőpontból látták a jelenségeket, mint én. És mégis olyan sikeresen kapcsolódtam – éppen az eltérő szemléletmód miatt – a gyermek-fejlődéspszichológia néhány problémájának vizsgálatához, hogy közösen alapvetően újat tudtunk mondani. Olyannyira, hogy rövid időn belül Science-cikk jelent meg arról, hogy a 9–12 hónapos csecsemők miért keresnek egy játéktárgyat negyedszer is ugyanott, ahova előzőleg háromszor elrejtettem, de negyedik alkalommal láthatóan más helyre tettem.”
„ A Science-publikáció számomra is áttörést jelentett. Megint szerencsém volt. Lehet, hogy soha az életben nem tudtam volna ilyen lapban publikálni, ha nem adatik meg nekem az a különös helyzet, hogy két külön világ találkozik a fejemben, amiből tabudöntő felismerés születhet. Megjegyzem, nem sokkal később ugyancsak a Science-ben sikerült publikálnom a történet folytatását, melyben kutyák esetében is sikerült igazolni, hogy a tanításra utaló jelzések a gyerekekhez hasonló módon „becsaphatják” őket. A dolog érdekessége, hogy úgy tűnik, a farkasok nem érzékenyek ilyenformán az emberi kommunikációra, tehát ez a kutya háziasítás során felszedett sajátossága lehet.”
….
„ A tudományban semmit sem adnak ingyen. De alapvető, hogy az embert érdekelje az adott probléma. Ha érdekli, és nem ragad le a felszínen, a dolgok mélyére szeretne látni, akkor esélyt ad magának a szerencsére. Én azért akartam kutató lenni, mert olyan dolgokat ismerhetek meg, amilyenek abban az összefüggésben senki másnak a fejében nem álltak össze. Legalábbis ezzel hitegetem magam.”
„A csecsemő nem tud nyelvi formákban gondolkodni, nem tudja elképzelni, hogy mások fejében mi van, nincs empatikus képessége. Mégis valamilyen módon el kell tudnia dönteni, hogy mi hasznos a számára, és mi nem. Ez kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami a kutyával történt az evolúció folyamán. A csecsemő ugyanazokkal az evolúció által kialakított trükkökkel oldja meg ezt a problémát, amivel a kutya. Ilyen trükk a figyelemkoncentráció, a szemkontaktus, a dajkabeszéd. Ezekre veleszületetten érzékenyen reagál a csecsemő. A kutya ugyancsak érzékeny a szemkontaktusra, a hanghordozásra.”
( Megjelent a Strázsa augusztusi számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése