Életképek a tanyavilágból

Voltam olyan szerencsés, hogy nemrég elkísérhettem Mátyás Ferenc tanyagondnokot Felsőfarkasdra és Tetepusztára. Hogy az ottani valóságról valódi riport szülessen, ahhoz ezt az utat még nagyon sokszor meg kellene tennem, hiába ismerem a tanyavilágot már évtizedek óta. Ugyanis folyton változik - ámbár a lényege majdhogynem azóta is ugyanaz, hogy oda először betettem a lábam. Akkor épp kukoricát kapáltam az állami gazdaság ottani földjein, nyári gyakorlatos gimnazistaként. Nem sokkal később már arról tudósítottam a Monor és Vidékét, miszerint Kása Károly tanácselnök a tanyai iskola egyetlen termében bejelentette - utána rögtön el is sírta magát - hogy végre elért a villany a tanyavilágba is.
Sokszor jósolták azóta az elnéptelenedését, de tavaly például már a törpe vízmű is elkezdett üzemelni, hogy az ott élők egészséges ivóvízhez jussanak.
Most pedig ezt láttam. És persze még nagyon sok mindent, ami ebbe az írásba bele sem fért.
( Az írás a Régió legfrissebb számában jelent meg).

Mifelénk, talán Pest közelségének köszönhetően, más a tanyavilág, mint az Alföldön általában. De még a közelben lévő Cegléd környéki tanyás települések jellemzőitől is elüt.

A Nyáregyházához tartozó külső kerületeknek, a zsúfolásig benépesült pilisi zárkerteknek, a vasad-rávágyi tanyavilágnak mind megvan a maga sajátos arca, ami a többiektől megkülönbözteti. Egyvalamiben hasonlítanak.: a mai ember igényeihez szabott életmódtól meglehetősen távoli, az egyik legnehezebb életforma a tanyai lakóké.

Mi nemrégiben a Gombához tartozó, a többiekkel ugyancsak nem összehasonlítható Tetepuszta, Alsó- és Felsőfarkasd világába vethettünk egy pillantást, amikor Mátyás Ferenc tanyagondnokot egy útjára elkísérhettük.

Délidőben találkoztunk, Mátyás Ferencnek aznap ez már a második kerülője volt a tanyákon. Mint kiderült, van, hogy négyszer is fordulnia kell, attól függően, hogy mennyi megbízatása. Reggel az iskolás és óvodás gyerekeket fuvarozza, akik nincsenek sokan, ez idő szerint öten. Akkor már nála van a lista, mi mindent kell majd beszereznie a boltokban, amit délben, az önkormányzat konyháján megtöltött ételhordó edényekkel együtt szállít a „megrendelőkhöz”. Mire én felkászálódtam a furgonba- az útviszonyok miatt praktikusabb lenne a terepjáró, abban viszont nem férnének be a gyerekek, de talán a fuvarozni való áru sem – már fönt voltak az ásványvizes rekeszek, csak egy nagy szatyor zsömléért, kenyérért, pár apróságért kellett megállni a Csimi csemegénél. Mióta a mozgó pék nem jár ki a tanyákra, Mátyás Ferenc viszi házhoz a kenyeret, a péksüteményt is.

Miközben zötykölődtünk, leghamarabb Tetére, kiderült, hogy Mátyás Ferenc pedagógusként kezdte, idővel azonban úgy gondolta, nem lesz az jó, ha a felesége is közalkalmazott, meg ő is, keresett magának más elfoglaltságot, míg végül kikötött a tanyagondnoki munkánál. Csak néhány éve csinálja, és noha nem gombai születésű, azóta mégis többet tud a faluról és a környékéről, a benne lakók tulajdonságairól és életviszonyairól, mint a felesége, aki pedig tősgyökeres gombai.

A tájat pedig úgy ismeri, mint a tenyerét.

A kutyák már meg sem ugatják, a lakók azonban alighanem a zúgásáról is felismerik a furgont, mert dudálni sem kell, jönnek a kiskapukba az edényekért, a szatyorért, a kis zsák kukoricáért, amit megrendeltek. Kinek gyógyszert visz Mátyás Ferenc, kitől csak a megrendelést veszi fel. Felír mindent egy kis füzetbe, hogy naprakész legyen minden elszámolás: ki mit kért és mennyi volt annak az ára.

A jó szó, a z őszinte érdeklődés, az együttérzés ingyen van, mert az különösen fontos az ittenieknek, akik között az idősek vannak többségben. Tíz éve azt jósolták az itt lakók, hogy mára kihal Tetepuszta is, Farkasd is, de nem így történt. Jöttek a fiatalok, főleg azok, akiket a szükség éppen ide kényszerített. Itt még olcsó az ingatlan, három-négymillióért is lehet kis házhoz jutni, ha az nem is éppen a legszívderítőbben néz ki.

A beköltözők pedig – állapítom meg- erősen törvénytisztelők. Ezt a gombai körzeti megbízott és a polgárőrök bizonyára rögtön megcáfolnák, különös tekintettel az éjszakai fakivágásokra. Ottjártunkkor is egy tetei helyszínen voltak éppen, Mátyás Ferenc ugyanis előző nap felfedezte, hogy az egyik hétvégi ház drótkerítését kivágták, alighanem betörés céljából.

A törvénytisztelet ellenben nekem arról jutott eszembe, hogy tizenöt-húsz körüli az elhagyott, gazdátlan épületek száma, amelyekbe szemlátomást évek óta senki nem tette be a lábát. Az ide költözők – némely esetben inkább menekülők - azonban inkább ácsolnak furnérlemezből kalyibát maguknak, de nem foglalják el egyik ingatlant sem.

A felhagyott szőlőskerteknek se szeri, se száma. Olyan - igaz, némelyik nagdrágszíj keskenységű – parcellákat vett vissza a természet, nőtték be erdőszerűen az akácok, amelyekről lélegzetelállító kilátás nyílik a forrás völgyére, ahol éppen most nyílnak a hóvirágok, később meg ibolyától kéklik majd a környék és a patakpart. Senki földje a telkek nagy része.

Lebonyolítottam utóbb néhány telefont, kíváncsi voltam, hogy ahol kint van az eladó tábla, ott vajon mennyiért kínálják az ingatlant. Kiderült, hogy viskót is kínáltak négymillióért, de lakható, téliesített, szépen gondozott kis házat is- ahonnan csak a vezetékes víz hiányzott, de vízgyűjtő ciszterna volt a kert végén -  mindössze egymillióért, amiből feltehetően még alkudni is lehetett volna.

Erdőrészlet.....

Amint kihalnak az itteni idős tulajdonosok, az örökösök hamar szabadulnának az örökségüktől. A környék ugyanis nyaralóhelyként már nemigen jöhet számításba a kicsit is igényesebbek számára. Zömében azok lakóhelyévé változott Tetepuszta, akik az út szélén maradtak, de még minden erejükkel igyekeznének visszakapaszkodni a pályára.

Kinek, sikerül, kinek nem.

Farkasdon az ide született, mára megöregedett lakókon és a jobb híján ide, olcsó kis házakba költözötteken kívül olyanok is akadnak, akik a városi életet cserélték fel a vadregénnyel, amiben errefelé a természet nem szűkölködik.

A tanyagondnok mindenesetre igyekszik élhetőbbé tenni azok mindennapjait- most százhúsz körüli a számuk, de ez gyakran változik -, akik ebben az egyébként festői természeti környezetben küzdenek, és rászorulnak a segítségre. Mátyás Ferenc szerencsére olyan tulajdonságokkal bír, és olyan népszerű a környéken, mintha éppen erre a posztra teremtődött volna.