Innen indultam minden nap, és ide érkeztem.
Nem lehetett ezzel betelni.
Aztán ilyen lett.Csak egy évszakváltás és néhány munkagép meg egy csapat építőmunkás kellett hozzá.
Így kerülnek kis régi házak helyébe luxusvillák, ablakok elé kilátás helyett kerítés, így váltja a zöldet, a pirosat meg az aranysárgát a barna és a szürke. Az idillt a valóság. Az örömet a kiábrándulás.
"Nyarak és telek megtanítottak rá, hogy a télnek nincsenek „örömei”, nincs más, igazi élet, csak az a pogány és vad öröm, mely elragad mindent, ami él, ha fény esik reá. Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melynek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka. Már nem örülök a télnek; csak az ifjúság tud e barbár ünnepélynek örülni. Disznótorra nem járok, mert nem bírja a gyomrom, bálba nem megyek, mert kövér és magányos vagyok, korcsolyázni nem tudok, és sízés közben mindenki eltöri sípcsontjait. Marad az irodalom, a füstös kávéház, mely már délelőtt is sötét, a vastag ruhadarabok és a légcsőhurut. Mindez sovány öröm.
A szobát befűtötték, a kályha elé állok, oly kedvetlenül, mint a rab, aki megkezdi fogházbüntetését. Öt hónapot kaptunk. Talán kibírjuk. "
Ezt írja Márai - én meg kivételesen jó messzire eltartom magamtól ezt a csöndes kiábrándultságot.
Rossz idők járnak, az igaz. Nagyon rossz idők. Ráadásul ezek alighanem csak az előőrsei a még ennél is rosszabbaknak. Szépszavú kortársaink sorban elmennek, helyükbe az ostobaság, a kapzsiság és az erőszak nyomul.
De ha nem látok többé az ablakomból kinézve mást, mint a gazdagságot az arcomba tolva, nem kezdek el sértődötten élni mégsem. Akár naponta felsétálok az utca felső végére, hegymenetben, amíg tudok. Amíg lehet. Ott olyan széles a látóhatár, hogy tiszta időben a környező hegyvidék sziluettje is idekéklik.
Olyan messzire látni onnan, amilyen messzire kastélylakók toronyszobájából sose fognak.



Amikor az embernek már nincsenek értékes holmijai, amelyeket félteni kell, mert elvehetnék, ha lennének, akkor nyugodttá lesznek a napjai, éjszakái. Mert azt hiszi, már nem vehetnek el tőle semmit más emberek, csak a sors...
VálaszTörlésAztán jön valaki egy buldózerrel, és szétrombol tájat, házat, kertet, kilátást - mert megteheti. És az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit...:-(