Kissándor, az előzenekar

Szokták kérdezni rég látott ismerősök és számomra ismeretlenek időnként, hogy írogatok-e még.

 Szeretem ezt az írogatás szót. Olyan, mintha  arról beszélnénk, hogy kimegy valaki a rétre, és ha már ott van, szedeget pár szál virágot. Ha meg nincs kedve, nem szedeget. Mert ilyen egyszerű ez.

 Itt van például  a Hulló Falevelek Társasága címmel évekkel ezelőtt összeírogatott kis művem is.

"Öt, humorérzékben és öniróniában nem szűkölködő, idősödő hölgy megalakítja a Hulló Falevelek Társaságát. Tréfának szánják, de kiderül: együtt az elkerülhetetlen emlékidézés is könnyebb, s a közös sors, az ifjúság elmúlása sem személyes dráma: derűsen szemlélve alig több egy sanzonnál.

Hulló Falevelek Társasága ekönyv korlátlan számban letölthető (.mobi és .epub) ekönyv olvasók számára, valamint olvasható böngészőből illetve Apple, Windows 8 és Android alkalmazással is."

Azt hittem, ez már nem is létezik, de most véletlenül rátaláltam. Molnár Zsanna néven küldtem be a Libri kiadó novellapályázatára a Hulló Falevelek Társasága című írást, ami nagy hirtelen e- könyvvé változott. Igen jó társaságban van, ahogy a kiadó ajánlatában néztem, de ember még rájuk nem kattintott soha. Ezt abból gondolom, hogy évek óta egy vasat sem kaptam honoráriumként. A kódját, amivel megnézhetném, rég elfelejtettem.

A történet azonban addig-addig fészkelődött a fejemben, amíg végül kisregénnyé alakult.

Ezt azután elküldtem egy másik pályázatra, ahol közel ezer pályázat között pályadíjat nyert, amire igen-igen büszke voltam. 

Mire azonban könyv alakban megjelenhetett volna, kiderült, hogy a kiadó inkább egy antológiát kíván kiadni.  

 Ebbe kértek sürgősen egy novellát, amit másnapra, szomorúan bár, de prezentáltam. Az Elvirágzott történetek az őszi kertből című írásra most, hogy ennek az antológiának egy árva megmaradt példányában megpillantottam, úgy néztem, mint egy idegenre, amihez semmi közöm. Arra sem emlékeztem, miről szól. 

Elvégre kitúrta a Hulló Falevelek Társaságát, amihez valamiért megmagyarázhatatlanul ragaszkodom.

 Hamarosan meg is osztom itt, hiszen oly sok évnyi néma üzemmód után megérdemelné a nyilvánosságot.

De előbb jöjjön az előzenekar, a kedvcsináló: egy mesenovella, a Nagynénikém Kissándora.

Valóságos történet  alapján íródott. Ez a Kissándor valóban létezik - noha már nagyon régen láttam. A mesék főszereplői azonban , mint tudjuk, halhatatlanok, úgyhogy Kissándor egészen biztosan megvan valahol.

Most, amikor divatja támadt a kifestőkönyveknek, azonnal tudtam, hogy ez a történet, amiben annyi, de annyi szín van, direkt kifestőkönyvnek lett teremtve. Szinte magam előtt láttam a szereplőket fekete-fehérben, arra várva, hogy életre színezzék őket.

 Nem bánnám, ha ezt az elképzelésemet egy kiadó is osztaná.

Amíg ez véletlenségből esetleg tényleg megtörténik, addig is én osztom meg itt, talán szívesen olvassátok.

Holnap ne felejtsetek el benézni ide. Itt lesz.