Vademberek és éjvirágok

(Zongor Gábor festményei)

Pilisre készülök, ide a szomszéd kisvárosba, amelynek vasútállomásán a szóbeszéd szerint összegyűltek azok a környékbeli.hajléktalanok, akik a pályaudvarokon időznek a legszívesebben, de a vasútőrök munkába állításával egyre több helyről kiszorulnak. A monori állomás környékén is már csak az az egy kóvályog hűségesen, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenöt évig az ottani vécében lakott.

 Pilis zártkertjeiben, külterületén az utóbbi időkben egyébként is döbbenetesen sokan gyűltek össze olyanok, akik az élet szélére szorultak. Ezt ugyan csak egy torokszorongató riportból tudom, nem jártam ott mostanában, indulás előtt mégis elővettem megint néhai Csilló Mihály helytörténeti munkáját, amelyből az is kiderül, hogy hajdanvolt időkben Pilis mindennek éppen az ellenkezőjéről volt híres. Annyi nevezetes, nagyhírű lakója és látogatója akadt, hogy a néhai kántor könyvében öt oldalt foglal el csak a felsorolásuk.
Sokuk történetét felidéztem már én magam is, eltöprengve  közben olyasmiken, hogyan tudott megférni az égbolt ugyanazon kis darabkája alatt Kármán József, aki a Beleznay kastélyban papírra vetette az első eredeti magyar regényt, a szentimentális próza halhatatlanját, a Fanni hagyományait - és ugyanott a hírhedt, erőszakos, kegyetlen Beleznay gróf, akinek végül a saját fia lett a gyilkosa.
Akárhányszor arra jutok, hogy ugyan minden változik, de mi, emberek, sajnálatosan ugyanazok vagyunk.

                                           Vademberek és éjvirágok

A családon belüli erőszakról, bántalmazásról ma is gyakran hallunk. Gyalázat, de úgy néz ki, se vége, se hossza ennek, mintha mindig is így lett volna, és így is maradna az idők végezetéig.

Ez a közel kétszáz éves történet - amelynek végkimeneteléről egy elsárgult bírósági irat így beszél: „ 1819 Szent István hava 21. napján jelenti Halász Miklós alszolgabíró: ifjú gróf Beleznay Sámuel a mai napon 5 és fél órakor regvel a siralomházból kotsin a szokott mód szerént kivitetvén az akasztófához, minek utána ruháit magáról levetvén a szemeit tulajdon kezével elszánt bátorsággal békötvén a számára elkészített székre leül és a hóhér 7 és fél órakor pallosa által fejét egy csapásra leütötte.” - ugyancsak azzal kezdődött, hogy Barsy Zsuzsanna gyanútlanul férjhez ment a pilisi földesúrhoz.

A Beleznayak címere

Hogy Barsy Zsuzsanna mit tudott, mit nem a pilisi földesúr, gróf Beleznay Sámuel jelleméről, amikor hozzáment feleségül, nem sejthetjük. De, ha korábban nem is, alighanem már a házassága legelején rádöbbenhetett, kihez kötötte az életét: a pilisiek rettegett zsarnokához, aki úgy bánt a jobbágyaival, hogy azok valósággal menekültek a faluból. A kétezer lakosú településen száz ember sem akadt, akt nem botoztatott meg, nemes embereket is deresre húzatott.

Barsy Zsuzsanna húsz keserves évet élt a kastélyban, ez idő alatt nyolc gyermeket szült. Amint az a későbbi tanúvallomásokból kiderül, egy év is sok lett volna az itteni életből.

Beleznay éjjel karddal rontott be a felesége szobájába, keresve a „latrokat”, akik az asszonnyal háltak, s hiába volt a nő kezében a gyermeke, úgy megsebesítette a fejét, hogy elöntötte a vér – vallotta egy szobalány. Klára nevű gyermekük születése előtt pár nappal – emlékezett a bába – összeverte és összeszurkálta a feleségét, miközben azt üvöltötte: „ördögöt verek, mert ha asszony lenne, már rég belehalt volna a kínzásba!”

Mindannyiuk sorsa a verés, a kínzás volt, mígnem az asszony - mint ő maga írta egy későbbi levelében -„búcsút vett a kegyetlenségek szomorú fészkétől” Hat gyermek vele tartott, ifjabb Sámuel és János azonban, a két idősebb fiú, apjukkal marad.

Az anya sok utánajárással elérte, hogy ez a két fiú is kikerüljön az apai nevelés alól, és Pesten végezhesse tanulmányait, , addigra azonban már kiderült, hogy Sámuel ugyanolyan fékezhetetlen, mint az apja. Többször is börtönbe került, ahonnan könyörgő leveleket írt az apjának, ígérve, hogy engedelmes fia lesz. Idősebb Beleznay pedig így felelt: „..visszafogadom szeretetembe, él még a magyarok Istene, lehet még hasznos tagja a hazának”.

A sors pedig a korábbi eseménynek lezárásaként egészen morbid válaszként úgy intézte, hogy valóban „ hasznos” legyen: a fiú, nem sokkal azután, hogy hazatért, három lövéssel megölte apját, megszabadítva rettegett zsarnokuktól a jobbágyokat

Az anyja és a falubeliek is mindent elkövettek, hogy megmentsék a fiú életét, de az hiába volt a császár keresztfia, nem úszta meg a hóhérral való találkozást.

A kegyetlen apa árnyéka azonban két másik fia, János és Ferenc életére is rátelepedett. Ferenc, ez a Bajza József szerint „ leírhatatlanul rossz életű mágnáska” elitta és elkártyázta minden pénzét, majd egy nyolcvanezer forint értékű adóslevélen úgy összekülönbözött a testvérével, hogy a bátyját ágyékon, annak feleségét mellbe lőtte, de rálőtt egy ott tartózkodó esküdtre, és az inasra is. János évekkel később, 42 évesen halt meg, halálát azonban – amint a korabeli jegyzőkönyv megállapította- annak a régebbi lövésnek a szövődményei okozták.

Bajza József, a század kiváló irodalomkritikusa éppen abban a házban lakott, ahol Beleznay Ferencet elfogták, s tanúja volt, amint a megye tömlöcébe szállították, sőt annak is, amint a nép napokon át csoportosult a vármegyeháza kapujában. „Mindenki látni akarta ezt a vérengző hiénát – írta Bajza, majd így folytatta :”...én a halálos büntetéseknek nem vagyok barátja, de óhajtottam volna B.F. őnagyságát kötélen függve látni Kegyelem által biztosan életben marad és abból nem lesz haszon, ha egy hároméves fiacskája van, aki már is késeket hajigál a cselédeikbe.”

Ferencet nem végezték ki. Századosként végigküzdötte a szabadságharcot. Árpád nevű fia neves közgazdasági szakember lett.

Különös, de volt ennek a kegyetlenül vad embernek egy nagyon szelíd, költői lelkű unokája, aki vakon élte az egész életét. Versek születtek benne, amiket az édesapjának mondott tollba. Némelyik a korabeli újságokban is megjelent, de verseskötetet csak egyet adott ki. Éjvirágok – ez volt a címe.

( Ez a korábbi írásom a Régió c. lapban jelent meg, de bizonyára akadnak, akik még nem olvasták, noha talán érdekli őket)