Több évtizede ismerem Csévharasztot, de még sosem vettem észre, hogy lakóinak elfojtott, súlyos késztetése lenne sonkákat vinni Rómába - ami most mintegy elemi erővel tört elő és vitte el a falu zarándokait a három levágott szopós báránnyal és a hetvenkét füstölt sonkával egészen a Vatikánba, Ferenc pápa éléskamrájáig.
A csévharaszti polgármester megerősítette: jól láttam, a falunak egészen idáig nem volt hasonló hiányérzete.
Aztán megmutatta, hol találjuk az Irgalmasság szigetét, ahonnan az ötlet elindult, ami végül abban teljesedett ki, hogy ami egyébként senkinek sincs megengedve, azt a csévharasztiak megtehették: a kőfalak közt elmehettek egészen a pápa szigorúan őrzött éléskamrájáig, hogy ott tegyék le a magukkal hozott ajándékot.
Meg is jegyeztem Antal Andrásnak, a falu diakónusának, aki ezt a nem mindennapi logisztikai műveletet levezényelte, hogy eszerint a Vatikánban megállapíthatták, hogy a magyarok már a spájzban vannak.
A fiatal, sötét arcszőrzettel ékes diakónus nem volt vevő a humoromra, ellenben amikor megkérdeztem, közelebb nem találtak-e szegényeket, akiknek ez az adomány akár életmentő is lehetett volna, kiderült, hogy nem csak a környező hét faluról és annak tanyavilágáról gondoskodik a Nyáregyházára menő utca utolsó házában, az önkormányzattól kapott ingatlanban található Irgalmasság szigete - ahol negyvenkét alkalmazottat és közmunkást foglalkoztatnak, de önkéntes segítők is vannak szép számmal ebben a meghatározhatatlan funkciójú központban, amit ipari és mezőgazdasági termelőüzemként, de ételosztóként és raktárbázisként is számon tartanak - hanem a teljes váci egyházmegye adományelosztó központjaként is működik.
Ha Antal András diakónus történetesen világi ember lenne, topmenedzsernek hívnák. Szervezőkészsége és kapcsolatteremtő képessége, úgy tűnik, zseniális.
Azt mondja, Rómába is azért vittek, mert volt miből. És hogy a pápa érezze: nem csak tudják, mi a véleménye a szegénységről, de egyetértenek minden szavával, és vele vannak.
Nem lehet az véletlen, hogy hazatértük után levelet kaptak: jövőre visszavárják őket a Vatikánba, lehetne ebből hagyományt is teremteni.
A csévharaszti önkormányzatnál már az az újabb ötlet is felmerült: mivel a falu határában van a védett ősborókás, lehetne borókával érlelt sonka a legközelebbi ajándék, mint a falu specialitása, amelyben igazán benne van ennek a vidéknek az üzenete.
A hamarosan megjelenő riportban pedig nem csak mindezekről esik majd szó bővebben, hanem arról is, hogy a pápának vitt húsvéti sonkák történetében viszont jócskán benne van a főváros környéki vidéknek nem csak az üzenete, de az állapota is.
Aki nem jut Régió újsághoz, ide a blogba benézhet majd érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése