Falusi baromfiudvarban a pesti kutyák is boldogabbak

 

Gomba háromezer lelkes, összkomfortos falu, a fővárostól alig negyven kilométerre. Mindig is népszerű volt a falusi környezetre vágyók között, de a határában a gyorsforgalmi út – amelyen alig húsz perc alatt el lehet majd érni Pestet - nemrég elkezdett építése miatt az ingatlanforgalom megsokszorozódott ezen a környéken. Az öreg, felújításra szoruló parasztházak is mind gazdára találnak, noha korábban is szívesen vásároltak itt ilyeneket a falusi életmódot választó városiak.

A falu arca azonban – a korszerűsítésektől, felújításoktól eltekintve – a lényegben keveset változott: falu maradt, amelyre mindmáig jellemző a háztáji gazdálkodás. Ünnepek környékén cseppet sem meglepő, ha a kerítések mögött üstház füstcsöve eregeti a füstgomolyokat, az üstben abalé rotyog vagy zsírszalonna serceg, pöfékel.

A minap a Háromrózsában - a falurészek régi neveit, a Háromrózsáét, a Szarkaházét, a Szutyokét vagy a Papárkáét és a többit, gondosan feltüntetik az utcanévtáblákon - egy talicskával találtam szemben magam, amin egy férfi feldarabolt disznót tolt, hegynek felfelé. Társa pedig a vállára vetve jókora sódart cipelt, ami már nem fért a talicskára – itt ez is hozzátartozik az ünnepi készülődéshez. A baromfiudvar pedig még azoknak a portáknak a legtöbbjében is elengedhetetlen, ahol már nem művelik a kiskertet, inkább parkosítottak. De valamelyik szögletben azért elkerítenek egy-egy darabot dróthálóval, a tyúkoknak, kacsáknak. Olyan porta is akad nem kevés, ahol libacsapat gágog, gyöngytyúkok üldögélnek a tűzifarakáson, és egészen mulatságos a falu internetes közösségi fórumán nyomon követni az olyan vitákat, hogy idegesítheti-e a falusi embert a szomszéd kakasának fülsértő kukorékolása. Ilyenkor általában a városról leköltözöttek szokták védelmükbe venni a zajosabb baromfikompániákat, s a helyiek fiatalabbjai bizonyul türelmetlenebbnek.

Azon a Szőke Ferenc utcai portán azonban, ahová most ellátogattunk, a falu és a város jellemzői egyaránt jelen vannak – a maguk műfajában cseppet sem egyedüliként a faluban. A Balhé nevű minnesotai törpemalacot, ezt az okos, barátságos, vidám kis jószágot hobbiállatként tartják, de a nyulak és a baromfiak első egyedeiből, és a majd 'ötezer négyzetméteres kert egyelőre huszonkét gyümölcsfájából egy gondosan eltervezett gazdaság képe kezd kibontakozni.

Két fiatal ember, a pesti Bánfalvi Judit és párja, a mendei Gere-Szabó József falusi házat keresett, és amint Gombát meglátták, nyomban beleszerettek.

Gombába beleszeretni nagyon könnyű, olyan festői természeti környezeteben fekszik, ami a Mátra vidékét idézi. Löszfalak, lankák, hegyek-völgyek váltakoznak , a domborzati viszonyok „emeletes utcákat” eredményeznek, és annyi a vadregény, hogy a legsivárabb képzelet is képes ráhangolódni. Hát még, ha valaki eleve ilyen helyre vágyik, mint Gere -Szabó Józsefék is, akik nem csak a tájba szerettek bele, de a házba is, amire huszonharmadikként leltek rá. Előtte ugyanis huszonkettőt már megnéztek, de itt azonnal tudták, hogy ez lesz az igazi.

Tavaly ilyenkor már kőművesek kezdték lakhatóvá tenni a helyet, ahol a nyárikonyha sajnálatos módon megadta magát, ledőlt, de a többi ígéretesnek mutatkozott. Igaz, vagy tizennyolc fuvar szemetet, törmeléket, limlomot kellett kitakarítani a portáról, de ma már látszik: megérte.

El lehetett kezdeni lerakni a háztáji gazdaság alapjait.

A kiskutya, aki Judittal Pestről került ide, azonnal a Paradicsomban érezte magát. A fekete cica nemkülönben, s ezt bizonyítandó - más macskákkal ellentétben, akik úri jó dolgukban egeret fogni sem hajlandók, tán el is felejtették, hogyan kell – ő az egerészésben is jeleskedik.

Gere-Szabó József, akinek egyébként kertész a tanult szakmája - noha sem ő, sem a párja nem a tanult szakmájukban dolgoznak, mint ahogyan az manapság nem megy ritkaságszámba – világéletében nagyon szerette az állatokat. Falusi gyerek lévén, értett is hozzájuk. Nem csak azért, mert mindent jól megfigyelt, hanem mert igazán érdekelték őt. Már gyerekkorában olyan könyveket kért ajándékba, amik az állattartásról szóltak, például a kecske szakszerű tartásáról és neveléséről , és állatorvosnak készült.

Nyílegyenes életpálya csak keveseknek jut, de akik nagyon akarják, azok szerencsés esetben képesek helyet teremteni az életükben annak a foglalatosságnak, ami hozzáadja a napjaikhoz a nélkülözhetetlen többletet.

Először megvásárolták a kisállatbörzén a tyúkokat. Gondosan, szín szerint válogatva. Tíz darab van belőlük, gyönyörűek, aranyszínű, fogolyszínű, kendermagos, fényes tollú madarak-nem csoda,ha a két kakas gyakran összevitatkozik rajtuk. Fiatal még az állomány, egyelőre csak tojással látják el a gazdáikat, de jövőre már több fészekalja kiscsibe is szaladozhat a nekik elkerített udvarrészen.

Tápot nem kapnak, viszont kedvükre kapirgálhatnak, és mindig kapnak valami különlegességet is. A tyúk a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem hülye tyúk – derült ki a gazdáik számára is, amikor kipróbálták, vajon megeszik-e a metélőpetrezselymet, amiből az idén rengeteg termett a kertjükben. Mi az hogy megették! Amikor az élelmiszer áruházakban kétszáz forintért adtak egy csokor petrezselymet, Gere-Szabóék baromfiudvarában a jószágok dúskáltak ebben a csemegében.

Mivel almából is jó volt a termés, most a nyulak rágják boldogan a felesleges gyümölcsöt. Meg a sütőtököt, amiből ugyancsak van jócskán. A német óriás fajta nyulakból egyelőre egy anyát és egy bakot tartanak Gere-Szabóék, a tíz kisnyúl világra jötte volt a nyúlállomány szaporodásának kezdete. Egyet ugyan már elajándékoztak, de a többihez nagy reményeket fűznek.

Jövőre birkákkal szeretnék gyarapítani a gazdaságot- mondják – és lesz majd disznó is a már készülő ólba. Balhét, a minnesotai törpemalacot Bánfalvi Judit a születésnapjára kapta a barátnőjétől, mert már régóta szeretett volna egy ilyen vidám, helyes kis jószágot. A most öt-hat hónapos Balhé sohasem lesz vágásérett, a biológiai törvények szerint tíz évre szabott élete végén természetes úton távozik majd a malacparadicsomba . Addig is mindenkivel barátkozik, mindenbe beleokvetetlenkedik, és ellenállhatatlanul szeretteti magát.

A kertben - amelynek végéből a gombai halastóra látni – egyelőre huszonkét gyümölcsfa van, de tervezik, hogy kajszibarack fákkal ültetik be. Az egyik legdrágább gyümölcs ez, és alig van belőle a piacon. Ki is számolták: háromszáz darab fér majd el éppen.

Ha felsétálnak a kert végébe, onnan már a halastóra látni. A Szőke Ferenc utca olyan magasan van, hogy belátni innen egész Gombát: alattuk terül el a falu. Kis ideig ebben a látványban gyönyörködni, már az maga felér egy relaxációval.

Felépíteni egyetlen baromfiudvarból egy önellátó, jól prosperáló kis gazdaságot – az meg egy életprogram. De már most tudni: mindig lesz benne annyi öröm, hogy megérje.