A " kis Jóember" könyve

"Leé József Monoron született 1956 októberében. Én akkor református kántor és a helyi színjátszócsoport bonvivánja voltam ugyanott. No meg lobogó lelkű forradalmár. 1956 október végén engem választottak meg a Járási Forradalmi Ifjúsági Bizottság elnökének. Minden ellenkező híresztelés ellenére mi, akkori forradalmi ifjak nem a Horthy-rezsimet akartuk visszahozni, hanem egy emberszabású osztálynélküliségről álmodoztunk, olyan társadalomról, amelyben nem lesznek szegények, pláne hajléktalanok."
Baranyi Ferenc

Az események néha megmagyarázhatatlan módon egymásba csúsznak.

Baranyi Ferenc költő, akit itt a közvetlen környéken három település is a sajátjának tart, 2017 januárjában betölti a nyolcvanadik évét.
 Monor - ahol ugyancsak hosszú évekig élt, amelynek református kistemplomában kántorkodott, és éppen a mostani város akkori református lelkésze adta a kezébe a népi írók könyveit, amelyek aztán elkezdték őt, ahogyan többször is elmesélte, "balra tolni" - ez a hivatalos Monor mégis inkább Jókai Annát favorizálja, ha rendezvényeire az irodalomnak ismert képviselőjét akarja vendégül látni.
A civilek jóvoltából azonban Baranyi Ferenc mégis meg-megfordul ifjúságának helyszínén, s az ottaniak is számon tartják a vele kapcsolatos eseményeket, rendezvényeket.  
 Ő maga a három  - Pilis,ahol született, Nyáregyháza, ahol gyermekéveit, majd kora ifjúságát élte, és Cegléd, ahol középiskolába járt - település közül Nyáregyházát érzi a legközelebb a szívéhez. Hogy mennyi minden köti őt a faluhoz, arról írhattam nemrégiben. Azt ugyan már nem először, hogy miképpen fedezte fel Schodelné, az első magyar operacsillag sírját  a falu földesura, Nyári Pálé közelében, s hogy ez hogyan  indította őt az operák világának megismerésére, de mindig megtudok valami újat, ami korábban nem került szóba.
 Ezúttal Kravecz Lászlónéval, a falu Ezredvég Múzeumának igazgatójával beszélgettünk, abból az alkalomból, hogy Baranyi Ferencnek a múzeumban külön sarkot alakítottak ki, ahová a költő kitüntetéseinek, elismeréseinek- köztük a Kossuth díjnak - a másolatát helyezték el. És sok fényképet, amiket ugyancsak ajándékba kaptak tőle. Nagyon büszkék rá.
 Baranyi Ferenc rendszeresen "hazajár", nemrégiben meglátogatta a nyugdíjas klubot is, amelynek ugyancsak Kraveczné a vezetője. Nem író-olvasó, inkább baráti találkozó volt ez, hiszen kortársak, gyerekkori barátok, rég látott ismerősök gyűltek itt össze, hogy beszélgessenek a régi időkről.
Ezekbe a rég időkbe pedig az is beletartozott, hogy Baranyi Ferenc édesapja Pilisről ide kerülvén jegyzőnek, leírta ennek a hajdani költözködésnek a történetét, amire a fia mostanában bukkant rá, az iratok rendezése közben.
 Felolvasott az emlékiratokból egy fejezetet a találkozón is, ahol Kraveczné szerint a hallgatóság arcára rá volt írva: maguk előtt látják a leírt helyszíneket, a nádfedeles háztól a keresztútig, és azt a filagóriát is az orvosi rendelő hajdani udvarán, ahol a jegyző úr a körorvossal és a plébánossal verte a blattot ráérő idejében.

 Ezekből az emlékiratokból, átszőve Baranyi Ferenc emlékeivel, és fotóssá lett fia, Péter képeivel, könyv lesz nemsokára. A könyék három generáció szemével pillanthat vissza a múltjába, veheti szemügyre a jelenét. Nem akármilyen olvasmánynak ígérkezik.
Nem sokkal az erről szóló cikk megjelenése után ért el az üzenet: a Baranyi Ferenc nyolcvanadik születésnapjára kiadandó másik kötetbe kerül a Népszabadságban megjelent írásom is, ami egy sorozat részeként született: ismert embereket kérdezgettünk kedves olvasmányaikról. Baranyi Ferencet - aki nagy örömömre és nem kis büszkeségemre "földijeként" is jól emlékezett rám - én kaptam akkor feladatul. Úgy látszik, nem oldottam meg rosszul.
 Mire ezt a hírt jó érzéssel eltehettem volna magamnak az emlékeim közé,  a Népszabadságot egyik napról a másikra eltaposták.
Pár napra rá kaptam egy küldeményt. Sötét színű plakát, csöndesen szól ki a mostanában látott, rikító plakáttömegből: kötetbemutatóra invitál a budapesti Andrássy úti Írók Boltjába. A hajléktalan költő, Leé József összegyűjtött verseit nyújtja át a közönségnek Tóth Krisztina, Baranyi Ferenc és György Péter.

Leé Józsefnek a hatvanadik évét sem sikerült megérnie, verseket csak élete utolsó évtizedében kezdett írni. Utolsó óhajainak egyike volt, hogy ha kötete lesz, ahhoz Baranyi Ferenc írja az előszót.
 Nem kapott ugyan Emberi Méltóságért kitüntetést, tán el se fogadta volna, de az utcán, aki csak ismerte, jó emberként tartotta számon. Úgy is búcsúztak tőle tavaly: "elment a kis Jóember".
Holnap délután öt órakor az Írók Boltjában a hazai irodalom három nagy embere mutatja be összegyűjtött verseit.
Azon igyekszem, hogy ott legyek.
Tegnapra az is kiderült, hogy a Népszabadság csütörtökön a hajléktalanok lapjában, a Fedél nélkül-ben jelenik meg.
 Hogy jókor jó helyen lévő embereknek, a véletlennek, vagy valamely rendező elvnek köszönhető, ki tudhatja, de lám, az események olykor tényleg így szép csöndben összecsúsznak.