„Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd
ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.”
(József Attila)
MEGHÍVÓ
Szeretettel hívunk és várunk
minden versszerető érdeklődőt
„A mindenséggel mérd
magad!”
című irodalmi délutánra
Előadó:
dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Kazinczy-díjas magyartanár
Közreműködnek:
Vladár Katinka
zongorán
Gáspár Vince és
Szalai Péter gitáron
Helyszín:
Monor, Kossuth Lajos u. 88.
Zeneiskola
– Budai Imre Terem
időpont:
2017. április 25., kedd, 16
óra
A vers, a versenyek meg a tanárnő
A vers:
Aki úgy gondolja, a versek mára érdektelenekké lettek, téved. Beláthatja ezt akkor is, ha csak a legnépszerűbb internetes közösségi oldalra látogat, ahol sokan és szívesen elidőznek egy-egy kortárs költő weboldalán, szaporítva az amúgy sem kevés lájkok számát.
A versmondók sem fogytak el. Pecznyik Ibolya tanárnőnek – aki sorra komoly díjakkal tér haza Monorra a versmondó versenyekről - ugyancsak jókora „rajongótábora” van.
A tanárnő neve lapunk olvasói számára is ismerős, évekig írta a Nyelvelő című rovatot.
Remek szenvedélyt választott magának: a verseket.
Mivel egy alkalommal elárulta azt is, hogy ahogyan az idő múlik, úgy lesz egyre lámpalázasabb, ha közönség előtt kell verset mondania, megkérdeztük: akkor hát miért?
Mert nem akar meghalni Radnóti-díj nélkül – felelte félig tréfásan, félig komolyan.
A Radnóti verseny ugyanis a versenyek versenye. Csak válogatott indulók vehetnek részt rajta, azok, akik előző évben legalább három vetélkedőn helyezést értek el. Az idén már ott volt ő is, de ez úgyszólván főpróbának számított, még nem várt komoly eredményt. De meg kell érkeznie, egészen biztosan annak is.
A versszeretők kívánsága szerint egy önálló előadói esttel is adós még a közönségnek – aztán majd a következőkkel, amiket a siker minden bizonnyal úgyis kikövetel.
A tanárnő:
- Óvodába nem jártam, de már kisiskolás koromban mondtam verseket az ünnepségeken. Azóta is emlékszem a tanító nénimre, Koczó Ibolyára; és osztálytársamra, Sarok Évára, akivel általában felváltva szerepeltünk.
Folytatódott
ez a felső
tagozaton, a gimnáziumban, majd a főiskolán
is. Nagyon szerettem
a verseket.
Hatodikos koromban lett kedvenc költőm,
aki azóta is az: Radnóti Miklós. Ha megtetszett egy vers,
megtanultam csak úgy, magamnak. Folyóiratokból, könyvekből
pedig kimásoltam a számomra kedveseket egy nagy spirálfüzetbe.
Írtam a végére tartalomjegyzéket is. Gyakran kézbe veszem ezt a
megkopott, barna fedelű
kincset.
Az iskolákban, a kollégiumokban -állami gondozottként mindig kollégista voltam - végigkísért a versmondás. Sőt, magam állítottam össze irodalmi műsorokat, melyeket előadtunk. Versenyeken szinte mindig dobogós helyezést értem el. Ma is boldogan veszem kézbe az akkor kapott jutalomkönyveket.
Pedagógusként egész pályafutásom alatt igyekeztem megszerettetni diákjaimmal a költészetet. Biztattam, felkészítettem őket versmondásra, szereplésre. Ők pedig engem. Utolsó munkahelyemen együtt szerepeltem velük. Közéjük állva mondtam azt a költeményt, amelyet egyikük sem vállalt. Azóta is igyekszem közüggyé tenni a versmondást, kiállítás-megnyitókon, könyvbemutatókon, irodalmi eseményeken, évfordulókon. Három évig önálló műsorban olvastam fel – heti rendszerességgel – verseket a monori Gemini Televízióban.
Versmondó
versenyeken nyugdíjas korom óta veszek részt. Öt alkalommal
nyertem el
a Nyugdíjasok
Országos Szövetsége által rendezett költészeti szemlén Az
év versmondója
kitüntető
címet. A régiós válogatóról idén is továbbjutottam az
országos fordulóra. Újként pedig három megmérettetésen
szereztem sok-sok tapasztalatot és élményt.
A
versenyek:
2015 áprilisában Hévízen a II. Szabó Lőrinc nemzeti vers- és prózamondó versenyen
(Az írás megjelent a Monori Strázsában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése