Kalendáriom, a túlélő

Aki azt hiszi, a kalendáriumoknak leáldozott, épp csak véletlenségből maradtak még itt, de hamarosan úgy eltűnnek majd, mint a kirakodóvásárok - az még nem ült falusi buszon, nem volt búcsúban, piacon, falunapon mostanában. Fogalma sincsen, milyen emberek miképpen élnek a városok határain túl.

A Kincses Kalendáriumot például - aminek a 2017-es esztendőre érvényes példányai ezekben a hetekben kerültek az újságosokhoz, és ami éppen 120 éve jelent meg először - még mindig számon tartja a közönség. Rákosi Jenő, az 1842 és 1929 közt élt legendás író, újságíró,színházi szakember és lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyar újságírás egyik legtekintélyesebb alakja volt a Kincses Kalendárium szülőatyja- tudhatjuk meg a friss kiadásból. Ő találta ki, hogy szükség van egy olyan krónikára, amiben a család minden tagja talál valamit, ami neki való, és ami érdemes arra, hogy eltegyék, megőrizzék.

Ha valaki netán föllapozhatná  az 1899-es kalendáriumot, megtudhatná egyebek közt azt is, hogyan lehet a kotlást előmozdítani. Akinek nincs elég tyúkja, annak azt ajánlják, ültessen pulykát a tyúktojásokra, az ugyanis erre nagyon könnyen rávehető, ha 2-3 napig kosárral letakarják a fészekben. Ugyan ki merné állítani, hogy ez ma haszontalan tudomány?

Manapság  már vannak persze másféle információk is bőven,változatlanul a család valamennyi tagját megszólítva.

Hogy az idei címlapra a 200 éve született Arany János került, az ugyancsak sokaknak jelenthet sokat. Engem például azzal szólít meg, hogy ideje megint felkeresnem a pótharaszti erdőt, ahol mostanság ugyan rendkívüli változások következtek be, avatás követ avatást, sokasodnak a kiépített pihenőhelyek és a sétautak, de a Balla- major még mindig áll.  Balla Károly költő, csillagász, udvari kapitány, időjós, az akadémia tagja látta ott vendégül gyakran - de Károly-napon mindenképpen - a Nagykőrösről idáig kikocsizó Aranyt, és a gimnázium utóbb csak Nagy Tanári Karként emlegetett közösségének érdemdús tagjait.

Meg hát amiatt is érdemes megvenni a Kincsest, mert két írásom is megjelent benne. Az egyik a méhészkedő Szekerka Jánost mutatja be, a másik a kecskéket pásztoroló, kecsketejből kiváló sajtot, joghurtot, körözöttet készítő Steiber Orsolyát. Mindketten megismerésre érdemes fiatal emberek, nem csak a vállalkozásaik miatt. De a Monor környékiek és a város lakói azt a kiváltságot is élvezhetik, hogy megvásárolhatják a termékeiket.